Rainbow

Aznap reggel, amikor bejelentették a felvásárlást, Kovács Eszter tizenhét perccel korábban ért be a Merkúr Tőke irodájába, ugyanúgy, mint az elmúlt négy év minden egyes reggelén. A Váci

A konyhában reggel hat óta gőzfelhő kavargott. Luca, a tizenhét éves lányom, a tűzhely előtt állt, a kötényén lisztréteg és pirospaprika-por keveredett. A jobb hüvelykujján égési hólyag feszült,

Már a buszon reszketett a kezem. Pedig kint huszonöt fok volt, a Tisza felől édeskés virágillat jött a nyitott ablakon át, de én úgy markoltam a táskám szíját,

Márta néni pontosan fél tizenkettőkor csengetett, pedig kedden sosem szokott. Eszter épp a kávéját kevergette a konyhában – a kiskanál csörömpölt, ahogy letette a csészét. A bejárati ajtón

Márta néni a lépcsőházban állt, kezében egy fehér dobozba csomagolt dobostortával, a másikban két súlyos szatyorral. Drága gyapjúkabátja, gyöngysora és a tökéletesen lakkozott körmei úgy hatottak ebben a

Réka mindig is szerette a vonatot. A reptéri sorok, a bezárt bőröndök, a kukoricapehely-szagú repülőgépek — mindez távol állt tőle. Viszont a MÁV kocsijában, ahol a kalauz mély

Vagy tizenöt éve, hogy utoljára átöleltük egymást a siófoki vasútállomáson. Dóri arcán az a feszült, boldog izgalom égett, amit csak akkor látni, ha valaki tényleg hiszi, hogy kilép

A szegedi nyári este fülledt melege beszűrődött az iskola folyosójára. Bogi a tükör előtt állt, és harmadjára igazgatta meg a ballagási szalagját. A kék selyem mintha fojtogatta volna.

Eszter mezítláb állt a faház teraszán, és a tó felől fújó szél ingatta a szélcsengőket. A vihar előszele volt ez, a levegő sószaggal és közelgő esővel terhes. „Eszter,

Kisírt szemmel bámult a forró betonra a két apró gyerek. A Blaha Lujza téri zebra mellett feküdt az anyjuk, mozdulatlanul, arccal a repedezett járda felé. A délutáni nap