Rainbow

Veszprémben, a belváros egyik mellékutcájában van egy kis gombkötészet, ahol Fenyvesi Márta már huszonkilenc éve dolgozik. Kirakat helyett csak egy tábla: "Gombfelvarrás, cipzárcsere, szoknyafelhajtás." Ide jár be minden

Veszprémben, a belváros egyik mellékutcájában van egy kis gombkötészet, ahol Fenyvesi Márta már huszonkilenc éve dolgozik. Kirakat helyett csak egy tábla: "Gombfelvarrás, cipzárcsere, szoknyafelhajtás." Ide jár be minden

Ilona a konyhaasztalnál ült, előtte egy bontatlan rózsaszín boríték hevert, rajta Editke kerekded betűivel: "A nővéremnek." Kint szeptember eleji eső kopogott a debreceni panelház ablakán, a szomszéd macskája

Nekem az ötödik emeleten van a lakásom, pont a lépcsőházi ablak alatt, onnan látni rá a szomszéd erkélyére is, ha az ember épp arra jár. Harminckét éve vagyok

Aznap péntek volt. A fű utolsó csíkját vágtam a terasz mellett, amikor meghallottam, hogy csattan a kapu. Nem a főkapu, hanem az oldalsó, amihez kulcsa csak a házvezetőnőnek

A konyhában egyetlen lámpa égett a háromból. A másik kettő már hetek óta ki volt égve, és senki sem vette a fáradságot, hogy becsavarjon egy újat. Én már

A telefonom tizenegy fotót mutatott ugyanarról a teraszról, ugyanarról a naplementéről a Balaton fölött – és egyikben sem voltam ott. Hatvanegy éves vagyok, Zsófia Erika a nevem, és

A konyhában harmadnapja nem égett az égő. A villanykapcsoló kattant, de a mennyezet sötét maradt, csak a gáztűzhely melletti kis lámpa adott fényt. Az asztalon a hűlt kávé,

A hévízi Szent Lipót Kórház gyermekosztályán dolgozom nővérként. Tizenkét éve. A folyosón mindig halszag van, mert az étellift mellett van a raktár, és a szellőzés valamiért nem bír

A konyhában a kávé már hideg volt. A macskám a radiátor mellett aludt. A kabátomról hiányzott a felső gomb. Tizennyolc év. Ennyi ideje járom ugyanazt az utat: busz