Rainbow

A hetvenharmadik születésnapom októberre esett, egy csütörtökre. Nem vágytam nagy ünnepségre, a három felnőtt gyerekem hangján kívül semmi másra. Egész életemben dolgoztam azokon a napokon, amikor a tortámat

A tihanyi nyaraló teraszán megállt a levegő. Kovács Edit a műkörme hegyével megkocogtatta Feri bácsi bőröndjét, ami a bejárat mellett állt, és úgy nézett rá, mintha egy döglött

A lányom, Hanna, nyolcéves volt, amikor a tizenöt éves osztálytalálkozónkon odasétált Balázshoz, megállt előtte a csillámos tornacipőjében, és azt mondta: „Anya tudta, hogy itt leszel." Balázs letérdelt, hogy

A szavak úgy csapódtak a konyha kövére, mint egy eltört tányér. – Tűnj el a lányaim közeléből. Többé nem lépsz be ebbe a házba. Dóra lassan engedte le

Aznap reggel, amikor bejelentették a felvásárlást, Kovács Eszter tizenhét perccel korábban ért be a Merkúr Tőke irodájába, ugyanúgy, mint az elmúlt négy év minden egyes reggelén. A Váci

A konyhában reggel hat óta gőzfelhő kavargott. Luca, a tizenhét éves lányom, a tűzhely előtt állt, a kötényén lisztréteg és pirospaprika-por keveredett. A jobb hüvelykujján égési hólyag feszült,

Már a buszon reszketett a kezem. Pedig kint huszonöt fok volt, a Tisza felől édeskés virágillat jött a nyitott ablakon át, de én úgy markoltam a táskám szíját,

Márta néni pontosan fél tizenkettőkor csengetett, pedig kedden sosem szokott. Eszter épp a kávéját kevergette a konyhában – a kiskanál csörömpölt, ahogy letette a csészét. A bejárati ajtón

Márta néni a lépcsőházban állt, kezében egy fehér dobozba csomagolt dobostortával, a másikban két súlyos szatyorral. Drága gyapjúkabátja, gyöngysora és a tökéletesen lakkozott körmei úgy hatottak ebben a

Réka mindig is szerette a vonatot. A reptéri sorok, a bezárt bőröndök, a kukoricapehely-szagú repülőgépek — mindez távol állt tőle. Viszont a MÁV kocsijában, ahol a kalauz mély