Rainbow

Az eső úgy szakadt, mintha vödrökből öntenék, amikor Gábor kilökte Zsófi bőröndjét a feljáróra. A kinyíló táska tartalma szanaszét gurult a vizes betonon: ruhák, egy törött fésű, egy

Erzsébet október végén, egy esős kedden hagyta el a táskáját a Margitszigeten. Pontosabban nem is a táskát, csak azt a viharvert bőrmappát, amiben a fél élete lapult: személyi

Az egész azzal kezdődött, hogy Péter három hónappal a temetés után megjelent a Keleti pályaudvaron egy félretaposott sportcipőben, és szó nélkül a kezembe nyomott egy félig üres üveg

Az a nap is pont olyan reménytelenül indult, mint az ötvenharmadik előtte. Gábor a kórház rideg folyosóján várta a lányát, miközben az esőcseppek végigcsíkozták a pszichiátria ablaküvegét. Lili,

Amikor először tűnt fel a hiányzó pénz, egy kedd délután volt, és épp a Szentendrére vezető úton álltam a dugóban. Megnéztem a számlatörténetet, és láttam, hogy anyám másfél

A műhelyben már csak a fénycsövek halk zümmögése hallatszott. Zsófia a szerelőakna szélén ült, és az olajos overallját gyűrögette. A telefonja a betonpadlón rezgett, a kijelzőn egyetlen név

Antal bácsi a tornácon ült, és a szőlősort bámulta, ami lassan benőtte a kertet, mióta a felesége elment. A présház ajtaja nyitva állt, rozsdásodtak a vasalások, a hordók

Eső szemerkélt aznap este, a 7-es főút zalaegerszegi körforgalmának aszfaltja csillogott a lámpák fényében. Lutz Enikő fáradtan dörzsölte meg a szemét, a kesztyűtartóban lapuló pályázati dokumentáció sarka kilátszott